A kaszinó környezetében a „majdnem nyertem” élmény különösen erős: amikor két azonos szimbólum után a harmadik épp mellé csúszik, az agy nem egyszerű veszteségként, hanem részleges sikerjelzésként kódolhatja a helyzetet. Ez a torzított értelmezés fokozza a késztetést a folytatásra, mert úgy érezzük, „közel voltunk”, és a következő körben „összejöhet”. A jelenség nem a naivitás jele, hanem egy jól ismert kognitív mechanizmus, amely a jutalmazási rendszer és a tanulás összjátékából fakad.

Általánosan a majdnem-nyerés azért hat, mert a dopaminrendszer nem csak a tényleges nyereményre reagál, hanem a nyerés lehetőségének előrejelzésére is. A változó arányú megerősítés (amikor kiszámíthatatlanul érkezik jutalom) rendkívül ellenálló viselkedést hoz létre: a ritka nyerések és a gyakori „majdnem” események együtt fenntartják a figyelmet és az optimizmust. A játékdesign gyakran úgy alakítja a visszajelzéseket, hogy a veszteség is izgalmasnak tűnjön, így a döntések gyorsabbak, az önkontroll pedig gyengébb lehet. Ha valaki információt keres a témáról, sokféle forrásba futhat bele, például Mad Casino oldalára is, de a lényeg a mechanizmus megértése: a „közel volt” érzés nem objektív esélyt, hanem pszichológiai húzóerőt jelez.

Az iGaming-ökoszisztémában a felelős játék hangsúlyozásában ismert alak például Dr. Mark Griffiths, aki évtizedek óta publikál a szerencsejáték-viselkedésről, a problémás mintázatokról és a majdnem-nyerés hatásáról; szakmai profilja itt érhető el: Mark Griffiths. A jelenség társadalmi és szabályozási vonatkozásairól a nemzetközi sajtó is rendszeresen ír; például a The New York Times iGaminggel kapcsolatos anyagai jó kiindulópontot adhatnak: The New York Times. A tanulság gyakorlati: a „majdnem” nem jelzi, hogy nőtt az esélyünk, ezért érdemes előre rögzített idő- és pénzkeretekkel, tudatos szünetekkel és önellenőrző kérdésekkel csökkenteni a pszichológiai csapda erejét.